Néhány napot Székelyföldön töltöttünk. Igyekeztünk minél többet látni a "hírességek"-ből, no persze nem a celebekre gondoltam, hanem a híres helyekre, mint Csíksomlyó, az ezer éves határ, a Szent Anna tó vagy éppen Tamási Áron szülőháza. Verőfényes napsütésben, varázslatos tájakon, elképzelhetetlenül vendégszerető házigazdák között telt ez a néhány nap.
Kapcsolódjak blogom alapvető témájához is, a kézműveskedéshez! Engem nem a Farkaslakán kiállított sok bazár nyűgözött le, bár keresve találhatunk ott is néhány olyan terméket, ami nem "made is China", engem a székelykapuk csodálatos világa hengerelt le. Ahány kapu, mind más mintájú, más a felirata, de mégis egységes, akár magasabb, hogy befogadjon megrakott szekeret vagy turista buszt, akár csak gyalogbejáró.
A fafaragás, mint népművészet még élő hagyomány, bár nincs kétségem afelől, hogy a csodás kapuk jó részét már nem a ház gazdája faragta, azonban bárkik készítik, nem engednek a csábításnak, az ősi mintákat, jeleket alkalmazzák. A hosszú buszozás alatt mi is megismerkedtünk a rovásírás jeleivel, a megszerzett tudást a Parajdi sóbányában hasznosítottuk, amikor egészen könnyen ki tudtuk betűzni a rovásírott feliratokat.
Ide következne néhány kép, de azt majd legközelebb töltöm föl, amikor az építészetről is ejtek néhány szót.
